|
Megjegyzés
|
Tartalmi leírás: Az 1989 utáni évtizedben a globalizálódásról szóló irodalom valóságos „növekedési iparrá” vált, s hol a "történelemre", hol az „államra” vonatkozó "ending-próféciák" között a külpolitika elméletével és elemzési módszereivel való foglalkozás háttérbe szorult. Ezzel szemben az ezredfordulót követően a külpolitika elmélete és elemzése újra a figyelem középpontjába került. Hol kezdődik és hol végződik a külpolitika és annak tanulmányozása? Külpolitika-e a külpolitika, vagy inkább belpolitika, vagy a kül- és belpolitika szimbiózisának lehetünk tanúi, melyek egymástól elkülöníthető, de nem elkülönült területek, s ahol a (kül)politikus mindig „két asztalon”, a kül- és belpolitika végpontjai közötti kontinuumban és az elemzés több szintjén „játszik”? Melyek a globalizálódás és transznacionalizálódás hatásai a külpolitikára, s ennek következményei a külpolitika elméletére és elemzési módszereire? Milyen elmélet és elemzési módszer választása lehet alkalmas egy adott külpolitikai jelenség elemzésére? Hogyan értelmezhetjük a külpolitika-elemzés és a nemzetközi elmélet viszonyát? Jelen kötet monografikus igénnyel ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására vállalkozik, és a külpolitika változó természetében rejlő relevanciájára és bővülő elemzési módszereire hívja fel a figyelmet. A szerző áttekinti a „külpolitika-elemzés” kialakulását és fejlődését, a döntéshozóra fókuszáló „behaviouralista” fordulattól a „konvencionális” és „interpretatív” konstruktivizmuson át egészen a külpolitika kutatásának mai állapotáig. A neorealista, neoliberális és konstruktivista elméletek, illetve metaelméletek tárgyalása lehetőséget nyújt a külpolitika-elemzés módszereinek bemutatására.
|
Kiss J. László